Szerelmes vers, Szerelem nélkül.
Fehérlő memoáromként hamis szökdelése közben kapta szívem poros lencséjének a végére. Nem voltam rest, ahogy a sors sem azon a napon, már akkor ott volt arcunkon az óvodás vigyor, már akkor próbáltuk kihúzni magunkat amikor egymás vihara elől menekültünk, lehet csak kósza szellő még, vagy egy fényes hamis memoár…. Sejtem a valóságot, de míg csak… Tovább »